A SÓ – Tévhitek és az Igazság! 2. rész

 

A kálisó lassan ölő méreg.

parajdi so

Káliumból a szükséges napi mennyiség 400-600mg és nem az ajánlott 3000-5000mg. Olyannyira mérgező, hogy 800mg kálium egyszerre bejutva a szervezetbe már vesekárosító! Ennél fogva, káros a boltokban árusított sók többsége, melyben a nátriumot 40-90%-ban káliumra cserélték (holott a Magyar

szabvány ezt tiltja is)!

A szervezet által elviselhető legnagyobb kálium-dózis max. 3,6 gramm, de csak, 24 órán belül egyenletesen elosztva!

“Magyar Imre – Petrányi Gyula A belgyógyászat alapvonalai, Egyetemi tankönyv, hetedik, átdolgozott kiadás, Medicina kiadó 1969, első és második kötet” szerint is, a napi káliumszükségletünk ~400mg!

A kálium, a szervezetünkben egy nagyon kényes egyensúlyú elektrolit alkotója. Az említett tankönyv nyomán az is kijelenthető, hogy a laboratóriumi vérképelemzés alkalmával feltüntetett nátrium határértékei úgyszintén hamisak amennyiben szélesebb határokat adnak meg a valóban megfelelő értékeknél: ha bárkinek a laboreredményén a nátrium 140 és 144mmol/l közötti értéktől a legcsekélyebb mértékben eltér, akkor a szervezetében a Na koncentrációja nem megfelelő.

Az optimális érték: 142mmol/l. A laboratóriumok által megjelölt, 140mmol/l-nél alacsonyabb határérték, elfedheti a szervezet Na hiányát!

A dogma szerint, a “sok” SÓ károsítja a vesét. Ferdítés! Azért ferdítés, mert a kálium károsítja a vesét és nem a nátrium! Amikor a só kiválasztása problémás, jellemzően azt nem a nátriumklorid okozza, hanem a kálisóval dúsított hamisított só! Ugyanis a szervezetünk képes akár napi ~40g nátrium kiválasztására a legcsekélyebb károsodás nélkül. Ezzel szemben a veséink káliumeltávolítási sebessége legföljebb 2,2-3,6g/nap!

A hozzáadott kálisó mértéke eltérő, 20-90%. 40%-os dúsítást véve alapul, 19,5 g sóban 5,4 g nátrium és 3,6 g kálium van. Ilyenformán, a bolti hamisított sóból napi mintegy ~19,5 gramm már valóban lehet vesekárosító!

A “jóakaróink” azt tanácsolják, csökkentsük a só bevitelt, számoljunk, nézzük meg a címkéket, stb., só helyett használjunk friss fűszereket, tegyük el a sótartót az asztalról(!?)….

Ugyanők elhintették, hogy a só egészségtelen, amit aztán igyekeztek/igyekeznek ál mérésekkel, vizsgálatokkal alátámasztani.

Egy követ fújnak a gyógyszeripar és az orvosok.

Még a terhes anyák és a gyermekek esetében is a só mérséklését javasolják! Így aztán garantált lesz a gyógyszerfogyasztás. Mert az emberek elhiszik – és miért is ne, hiszen “az orvos is azt mondja, s ő már csak tudja….”

S ugyanazt szajkózza a sok önjelölt gyógyító és számos természetgyógyász is….

A nátrium megfelelő szintje a vérben védőfaktor!

Az egyik legfőbb érve a só-ellenzőknek, hogy emeli a vérnyomást, ami onnan ered, hogy egy 1972-es kísérlet során az amerikai Lewis Dahl erősen sós eledellel traktálta patkányait, amik azután hamar el is pusztultak, részint a szerzett magas vérnyomás folyományaként. A rémes hír szárnyra kelt, de nem vitte magával azt két korántsem mellékes információt, hogy a megetetett mennyiséget ha emberi méretekre átszámoljuk, csaknem félkilós napi mennyiséget kapunk, márpedig ha ennyi sót kellene lenyomni a torkunkon, igen nagy valószínűséggel kisebb bajunk is nagyobb volna, mint az abnormális vérnyomás….! Ráadásul, a ma Dahl-patkányoknak is nevezett rágcsálók egy sóra érzékeny törzsből származtak.

A betegségek zöme valamely tápanyag(ok) hiányára vezethető vissza. A szervezetünk igen hosszú ideig képes tolerálni a különböző anyagok hiányát, ám hosszútávon az garantáltan betegsége(ke)t fog előidézni. S ez a nátrium esetében sincs másként, mivel a nátrium is egy tápanyag.

Nem az NaCl okoz magas vérnyomást, hanem a hiánya! (Lásd lejjebb a renin-angiotenzin rendszerről szóló részt! A renin-angiotenzin rendszer működése magyarázatot ad a magas vérnyomás igazi okára!)

Ám mivel a boltokban árusított sók legtöbbjéhez KCl-t kevernek, tényleg számolni lehet a vérnyomás emelkedésével, két oknál fogva is: Egyrészt mert a sónak csak egy hányada NaCl ami miatt hosszabb távon a vér nátriumszintje a normálisnál alacsonyabb lesz, másrészt pedig azért mert a KCl vérnyomásemelő!

A következő idézetet a “Toxémia-mítosz és működő megoldás” című, a Bábák, Szülésznők szakfolyóirat 2003 szeptemberi kiadása I. évf./4. számában megjelent írásból ollóztam (a teljes cikk elolvasható ezen az oldalon a “Toxémia-mítosz” menüpont alatt):

„…. A magzat és a méhlepény megnövekedett szükségletei nagyobb terhet rónak a májra, hogy növelje a vérmennyiséget, amely ezt nem tudja megtenni megfelelő táplálék nélkül. E folyamat eredményeképpen az anyagcsere egyre inkább egyensúlyát veszíti. A vese a nem megfelelő vérmennyiségre nagyobb víz- és só-visszaszívással válaszol a vér szűrése közben. Ez a visszaszívott folyadék és só visszatér a keringésbe. Ha nincs elegendő albumin vagy nátrium, hogy benn tartsa a visszaszívott folyadékot a keringésben, nagy része kiszívárog a szövetekbe a vérerek falán keresztül. Az egyik oldalon a vesék tovább szívják vissza a folyadékot, míg az tovább szívárog kifelé a hajszálerekből a másikon. Az eredmény kóros súlygyarapodás és ödéma, adott esetben csökkent vizelet-kiválasztással, amint a test kétségbeesetten próbálja fenntartani a vérszintet. […]” „…. A nátrium az egészséges étrend szükséges összetevője és nélkülözhetetlen a test megfelelő folyadékegyensúlyának fenntartásához. 1974-ben a Szülészek és Nőgyógyászok Amerikai Kollégiuma kimondta, hogy a nátriumszegény étrend nem hasznos a várandósság alatt. Ez azután történt, hogy a szülészorvosok évtizedekig a só-fogyasztás szigorú korlátozását javasolták a súlygyarapodás és az ödéma korlátozására, a toxémia megakadályozására tett téves igyekezetből fakadóan. A valóság az, hogy a nátriumhiány másodlagos tünetei sok tekintetben hasonlóak a valódi toxémia másodlagos tüneteihez. A nátrium az albuminnal együtt dolgozik a keringő vér normál mennyiségének fenntartásáért. A túl kevés nátrium felboríthatja a test folyadékháztartását és a vérszint csökkenését okozhatja mindössze két héttel a sómegvonást követően. Ez azért történik, mert az egyensúlyvesztés lehetővé teszi, hogy a folyadék elszivárogjon a vérereket körülvevő sejt közötti térbe, dagadást okozva ezzel. Ráadásul a nátriumszegény étrend magas vérnyomáshoz vezethet. (Hoppá….! Hát nem a sok só okoz magas vérnyomást?! – a szerk.) A vese renin hormont kezd felszabadítani, ahogy a vérmennyiség egyre kisebb és kisebb lesz, amely a hajszálerek összeszűkülését eredményezi és ezáltal megemeli a vérnyomást. Ez egy olyan védőmechanizmus, amely normális esetben akkor lép működésbe, ha kivérzés következtében esik le a vér mennyisége. Ha a vérmennyiség a rendelkezésre álló aminosavak hiánya miatt esik le, amelyből a máj albumint készíthetne, vagy azért, mert az a folyadék, amelynek a keringésben kellene lennie, elszivárgott a környező szövetekbe, a test úgy viselkedik, mintha kivérzés történt volna. A nátriumhiány gátolt veseműködést, csökkent vizeletmennyiséget és a szérum húgysav kibocsátásának növekedését is okozhatja, melyek mindegyike a metabolikus toxémia súlyosabb tünetei közé tartozik. ….”

Igyekeztem rávilágítani arra, hogy EGÉSZSÉGKÁROSÍTÓ HATÁSA CSAK A KÁLISÓNAK VAN!

A TISZTA NÁRTIUMKLORID, BETEGSÉGMEGELŐZŐ, sőt, GYÓGYÍTÓ HATÁSÚ!

“A vitamin olyan anyag, ami akkor okoz betegséget, ha nem esszük meg….” (Szent-Györgyi Albert)

A NÁTRIUMKLORID IS OLYAN ANYAG, AMELY AKKOR OKOZ BETEGSÉGET, HA NEM ESSZÜK MEG….!

Rendkívül sajnálatos, hogy az Egészségügyi Világszervezet (is) a fentieknek éppen az ellenkezőjét sulykolja ill. sulykoltatja a népekbe, miáltal, a WHO sem az egészségünket védelmezi, nem a valóságot képviseli! A Magyar intézmények pedig, – mint az MTA pl vagy a Magyar Nemzeti Szívalapítvány is – mint a csahosok, követik, hirdetik a hazugságot…. S mára úgy tünik kiirthatatlanná vált, köszönhetően annak, hogy mindenünnen azt halljuk hogy a só ártalmas. Pedig attól hogy valamit sokan állítanak, az még nem válik valóssá.

Sóügyben akinek hinni lehet, első helyen Tejfalussy Andrást említem. Tejfalussy András weboldalán: http://aquanet.fw.hu/ -n részletes és valós tájékoztatásra lelhetünk a sót illetően, bizonyítóerejű mérésekkel, dokumentumokkal kellőképpen alátámasztva.

A fentiek és még sokkal több, megtalálható ezen az oldalon: http://www.freeweb.hu/aquanet/szoveg/mellekvesekerges.htm

Érdemes olvasmányok találhatók még a következő oldalakon is: http://www.patikamagazin.hu/index.php?cikk=1998

Tejfalussy itt a kálium mezőgazdasági vonatkozásáról is tájékoztat: http://www.freeweb.hu/aquanet/szoveg/tulsok.htm

Egy kis kitérő…. Miért nem iható a tengervíz….? Jóllehet a tengervízben az elemek egymáshoz viszonyított aránya hasonló az emberi szervezet által igényelt arányokhoz, a szomjúság oltására mégsem alkalmas. Ennek az oka a nagyon magas sótartalom. A Föld vízkészletének 97 %-a a tengerekben és óceánokban van, 3%-a édesvíz. A víz mintegy 3,7 milliárd éve a lehűlés során az ős-atmoszférából kondenzálódott. A vízben több mint 30 elem sója található meg. Az édesvizek sótartalma 50-500 mg/l közé tehető. Ezzel szemben a tengerek, óceánok vizének sótartalma átlagosan 3,5-3,8% de elérheti akár a 4%-ot is. (A különböző helyeken mért értékek nagyon eltérőek.) Uralkodóan Na, Mg, Cl, SO4 ionokból áll. Literenként kb. 25-35 g (25-35 ‰) oldott nátrium-kloridot tartalmaz. (Sűrűsége 1020-1030 kg/m3, pH-értéke 7,5-8,2 közötti). A Na/K arány tengervízre átlagosan 30, de elég nagy eltérések is lehetnek (jobbára a nagyobb értékek felé, itt pl http://www.termeszetvilaga.hu/tv99/tv9906/viz.html a „normalizált” tengervíz összetételét mmol/kg-ban láthatjuk, a Na/K arány pedig 46- adódik.) Az emberi test igényének az ún. fiziológiás (v. izotóniás) sóoldat felel meg, mely 99% víz, 0,9% konyhasó (NaCl), 0,03% kálisó (Kcl). Látható, hogy a Na/K arány itt is 30 – olyan mint az őstengerekben, ahol az élet keletkezett. Ugyanilyen az arány a magzatvízben is.

Tengerisó….

Mindenütt azt olvasom, hogy “tengerisót” vegyünk, mert abban minden elem benne van. Érdemes egy kicsit elgondolkodni… A Földön a sóbányák kivétel nélkül mind, az egykoron létező őstengerek, óceánok nyomán keletkeztek. Vagyis, a létező sók mind, tengeri só, azaz tengerisó! Amit viszont ma akként árulnak, az a tengerből szárítással és/vagy lepárlással készül. (S bizonyára benne van a Földünkön ill. a természetben fellelhető mind a 84 elem.)

A sóbányák esetében a NaCl-t és a KCl-t jobbára már a helyszínen elkülönítik. A többi alkatelemet pedig különböző célokra kivonják, s végül megmarad a tiszta NaCl.

A “tengerisókból” (állítólag) nem vonnak ki semmit, viszont dúsítják káliummal! Csak ez nem köztudott. Igen, a tengerisók többségéhez is adagolnak káliumot!

Szükséges-e a sónak tartalmaznia az összes elemet? Nem! Az emberi szervezet a szervetlen formában lévő ásványi anyagok közül csak kettőt tud jó hatásfokkal hasznosítani, – a nátriumot és a káliumot. Az összes többit, csak és kizárólag szerves formában képes felvenni! A szervetlen ásványianyagokat a kiválasztó rendszerünk nem képes hasznosítani és tökéletesen eltávolítani sem, lerakódhatnak bennünk.

A szervezetünkön belül minden ásvány ionos formában van jelen, ahogyan a növényekben is. Ezért hasznosul kiválóan a növények ásványianyag tartalma.

A www.eautarcie.com/Vizonellato/3.Esovizhasznositas/Adalekok/Asvanyi_anyagok.html lapon dr. Országh József a következőket írja:

“Biológiailag az „ásványi anyag” fogalmának nincs jelentése. Ásványi anyagokról csak földtani, vegyi és ásványtani körökben van értelme beszélni. Élő szervezetekben nincsenek szigorú értelemben vett ásványi anyagok. Itt fémes jellegű, pozitív, elektromos töltéssel bíró ionok vannak. Ezek az ionok első közelítésre azonosak a vízben oldott ásványi sók elektrolitikus disszociációja folytán felszabadult ionokkal. Innen származik az a leegyszerűsített, bár téves felfogás, ami a kettőt azonosítja. A kettő között lényeges különbség van, ami a kérdéses iont mindig kísérő molekula halmaz (solvatációs burok, vagy korona) szerkezetéből adódik. Ez a burok „fémjelzi” az iont, mint egy azonosító igazolvány. Beépítéshez az élő szervezet a szerkezettől függően az iont befogadja, vagy a vizelettel eltávolítja. Ezzel szemben néha beépítve, de főleg átmenőben a szervetlen ionok is részt vesznek a legkülönbözőbb élettani folyamatokban. Erre kitűnő példa a konyhasóban lévő szervetlen nátrium és kisebb mennyiségben lévő kálium ionok szerepe a sejtekben kialakuló elektromos potenciál különbségek kialakításában. Ezeket az ionokat szervezetünk szerves „burok” nélkül is hasznosítja. …. A fémionokat konyhasó kivételével az élőlények, normális körülmények között, csak szerves burkolatukkal együtt építik be. Érdemes megjegyezni, hogy a víz, a levegő és a konyhasó kivételével minden, amit egy élő szervezet magához vesz, szerves eredetű. Az élő anyagban (táplálékban) lévő fémes elemek kivétel nélkül ionizáltak és szerves szolvatációs burokban vannak. Ezeket nevezik a vegyészek „chelatált ionoknak” amelyek, az un. koordinációs vegyi kötésekkel keletkeznek. Szervetlen ásványi sókban a fémes ionokhoz csupán szintén szervetlen anionok kötődnek. Oldódás után pedig, csak a vízmolekulák. Az olyan fémes természetű elemek, mint a kalcium, magnézium, vas, mangán vagy a szilícium, stb., élő szervezetbe csak szerves, „chelatált” formában épülnek be…”

Tehát, a “tengerisókból” is csak két elem, – a nátrium és a kálium hasznosul a szervezetünkben!

Sokakat félrevezetnek a szemfüles (és csaló) kereskedelmi vállalkozások, melyek kihasználják a gyógyszerbiznisz só-dogmáját, – azt állítva, hogy a tiszta NaCl méreg és csak a “tengerisó” az egyedüli jó só, holott a “tengerisók”, a “himalájasó”, “hunza-só” és a többi jó csengésű és esetenként meglehetősen drága sókülönlegességek semmi másra nem alkalmasak, mint arra hogy általuk az emberek pénzét megszerezzék.

(Csak érdekességképpen, – pl. a “himalájasó” tudtommal Pakisztánból származik, aholis értéktelen, olyannyira hogy rajta taposnak….)

S ahogy e tények feltehetően csalódás lehet a tengerisóban hivőknek, s hasonlóan az ásványvizek rajongóinak is az, merthogy a vízből se szívódnak fel a szervetlen anyagok…. Vagyis az ásványvíz is csak jó üzlet!

Idézet “Tejfalussy András: Szennyezett vízzel irtják a magyarságot!” című írásából. (FORRÁS: http://aquanet.fw.hu/)

“A NÁTRIUMHIÁNYOS VAGY NÖVELT KÁLIUMTARTALMÚ ÉTEL IS, ÉS A NEM ÁTPÁROLT IVÓVÍZ IS VEGYI-, BIOLÓGIAI FEGYVER!

“Nemzetközi tudományos kutatók”, az élettani optimumnak mintegy egytizedére lecsökkentették a nátrium evést, s az öt-tízszeresére megnövelték a kálium evést, és ezúton megbontották a sejtek és környezetük közötti összhangot. A nátriumhiány miatt veszedelmes vérbesűrűsödés következik be, a káliumtöbblet pedig mérgezi a sejtmembránokat. A teljesen tiszta (desztillált) víz ivásának a tiltása miatt számos veszedelmes rovarirtó-szer és egyéb ipari- és mezőgazdasági méreg jut be a “reformtáplálkozók szervezetébe. A többlet kálium gyorsabb bejuttatása azonnal halált okoz, a lassabban túladagolása csökkenti a méregtelenítő vese működését és emiatt pl. az ivóvízzel bevitt mérgező anyagok is ártalmasabbak.

Akik kikísérletezték a módszert, jól tudhatták mindezt, mert jó előre le is írták a várható következményeit 62 tudományos értekezés (!) összefoglalásaként: “A BIOLÓGIA AKTUÁLIS PROBLÉMÁI” Szerkesztette: Dr. Csaba György. A nátriumhiányos és/vagy kálium-dús étkezéssel való állat- és ember kiirtás módszere a Dr. Szabó Dezső által írt “A mellékvesekéreg biológiája” c. fejezetben található. A Medicina Könyvkiadó Budapest 1976-ban jelentette meg “Technika a Biológiában” c. sorozat 8. kötet 133-178. old.). Nem ők szervezték, ha egyikük sem jelentette fel?

Minden emberi sejt membránjában ún. “nátrium-kálium pumpa” működik. Ennek működését közvetlenül befolyásol a körülötte lévő vér(elektrolit) nátrium- és kálium tartalma, és a víz méregtartalma. A vérelektrolit membrán működést meghatározó kapcsolatát lásd az alábbi vázlaton.

A konyhasó-hiányos és káliumban dúsabb “reformétrend” és a mérgektől nem mentes ivóvíz ugyanis elrontják a sejtek membrán működését és ezúton az anyagcserét és a stressz elleni védekezést, a környezeti változásokhoz alkalmazkodni tudást, és ezúton közvetve minden másnál több egészség károsodást okoznak.”

“Amióta a dr. Oláh Andor és Vadnai Zsolt által írt REFORMKONYHA c. könyv orvosi tanácsai szerinti sóhiányos étkezésre rábeszélés folyik a kormányzat részéről is, egyre több a betegség, a meddő nő és férfi, a fiatalkorú immunbeteg, vesebajos, szívbeteg, rákos, daganatos, bőrbeteg, csontbeteg, idegbeteg ember, a nemzésképtelenség, a korai halál. Sóhiányos étkezésnél besűrűsödik a vér, kevesebb a víz a szervezetben, s miután a vér emiatt elvonta a sót a csontokból és inakból, csontvelőből, minden szerv tönkremegy, egy bizonyos idő múlva. Meggyorsul ez a tönkremenetel a káliumban dúsabb ételektől, amelyeket az említett szerzők javasolnak enni só nélkül, pl. a szóját.

Ők eltorzították a Ringer infúziós oldatból ismert élettanilag legjobb víz: só arányt, ami 99:1, 99:0,1-re. Vagyis a 2 liter napi ivóvíz mellé nem 18 gramm, hanem csak 2 gramm konyhasót engednek fogyasztani a terhes nőknek is: “Nincs szükség napi 2 g-nál több konyhasóra. A fokozott sózás vesekárosodást, a terhességi nefropátiát segíti elő, ugyanakkor a vízvisszatartást is növeli (Dr. Oláh Andor-Kállai Klára – Vadnai Zsolt: Reformkonyha, a természetes életmód és étrend elmélete és gyakorlata. Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1990. , 200. oldal.)

Ugyanők javasolják a gyermekek természetes folyadékigényét is korlátozni a só-fogyasztás korlátozásával: “A gyereknek nagy a folyadékigénye (a csecsemőé a legnagyobb). A reformétrenden élő gyereknek kisebb, mint a kórosan szomjazó, szokásos étrendet fogyasztó gyermeké (sózás!)”. U.o., 216. oldal.

Hazánkban egy vallási alapokra hivatkozó, külföldről behozott könyv kezdte el terjeszteni a sózás-ellenes nézeteket. Vadnai Zsolt eldicsekedett nekem azzal, hogy ő hozta be az országba elsőnek. Magyarországon a LIVING EARTH – ÉLŐ FÖLD Kiadó hozta kereskedelmi forgalomba ezt a könyvet (2002.). Prof. dr. Edmond Bordeau Székely: Természetes Élet és Gyógymód I. rész: Kozmoterápia. bevezetés és gyakorlati alkalmazások.

Alább ismét Tejfalussy András honlapjáról olvasható egy kiragadott részlet, mely a már fentebb is említett könyv (MEDICINA Orvosi Könyvkiadó (Budapest, 1976) „Technika a biológiában 8″ c. kiadvány) megállapításaiból emel ki fontos részleteket…. (http://www.freeweb.hu/)

A NOBEL-DÍJAS KUTATÓK MELLÉKVESEKÉREG-MÉRÉSEI BEBIZONYÍTOTTÁK, HOGY A HAGYOMÁNYOS, FIZIOLÓGIÁS SÓPÓTLÁSSAL ELLENTÉTES ELVEKRE ALAPOZOTT „ÉTKEZÉSI SÓZÁSI REFORMMAL” TUDATOSAN IDÉZTÉK ELŐ A BETEGSÉGEK TAPASZTALHATÓ NAGYSÁGRENDI MEGSZAPORODÁSÁT.

A MEDICINA Orvosi Könyvkiadó (Budapest, 1976) „Technika a biológiában 8″ c. kiadványában, „A biológia aktuális problémái” főcím alatt található „A mellékvesekéreg biológiája” c. fejezet. Aki írta, az akadémiai nívódíjas Dr. Szabó Dezső azokat az új mérési eredményeket ismerteti, amelyek alapján Kendall, Reichstein és Hench 1950-ben Nobel-díjban részesültek „a mellékvesekéreg-hormonok és szerkezetük és biológiai hatásuk? felfedezéséért. Az összefoglalás jellegű leírás emellett további 61 tudományos publikáció mérési eredményeire is hivatkozik. (Az alábbiakban zárójelben jelzem, hogy a könyvből itt idézett megállapítások a könyv mely oldalain találhatók.)

EZEK A NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK EGYBEHANGZÓAN BIZONYÍTJÁK AZT, HOGY A NÁTRIUMHIÁNYOS ÉS KÁLIUMDÚS DIÉTÁN TARTOTT EMBEREK ÉS PATKÁNYOK MELLÉKVESEKÉRGE HORMONTERMELÉSÉVEL KAPCSOLATBAN A TUDOMÁNYOS KUTATÓK VISZONYLAG ÁTFOGÓ ÚJ VIZSGÁLATI EREDMÉNYEKKEL RENDELKEZNEK (134), AMELYEK SZERINT A NÁTRIUMHIÁNYOS VAGY KÁLIUM-DÚS DIÉTÁN TARTOTT ÁLLATOKBAN (PATKÁNYOKBAN) ÉS EMBEREKBEN IS MELLÉKVESEKÉREG-ELFAJULÁS KÖVETKEZIK BE, MIKÖZBEN A SZERVEZET ELEKTROLIT- HÁZTARTÁSÁNAK EGYRE SÚLYOSABB ZAVARAI TAPASZTALHATÓK.

Folyt. köv.>> 3. rész!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.